Raul Gonzales Blancót tartják Jesus Gil y Gil legnagyobb baklövésének, ugyanis a fiú az Atletico Madrid neveltje, de Gil feloszlatta az utánpótláscsapatot, mert pénzpocsékolásnak tartotta fenntartását... Raúl Madridban született egy roppant szegény családba, s a papa, Pedro sokat volt munkanélküli. A Cristóbal de los Angles nevű kölyökcsapatban kezdett el focizni, s innen igazolta le az ő és a papa kedvenc csapata, az Atletico Madrid. Egyetlen hónap alatt 175 gólt lőttek, s a hírt az egyik legnagyobb napilap a címlapon hozta! Maga Raul 65 góllal fejezte be az idényt. A család, amikor kiderült, hogy Gil nem fizet a fiatal tehetségnek, csak pár ezer forintnyi ösztöndíjat, akkor nehéz szívvel bár, de átvitték a kis Rault a nagytestvérhez, a Real Madridhoz. Az elnök, Mendoza hajlandó volt nagy pénzt fizetni érte, s a fiatal csatárral a serdülők országos bajnokságot nyertek. 1994 nagy éve volt: az ifi B-ben kezdett (3 gól), erre felvitték az ifi A-ba, itt 40-szer volt eredményes, s játszott a Real C-ben és B-ben is. Bekerült 17 évesen a 19 évesek válogatottjába, majd ősszel, október 29-én már a nagyok között is bemutatkozhatott a Zaragoza ellen, s a nagy Emilio Butraguenót váltotta fel csereként beállva. Egyből rekordot döntött: ő lett a legfiatalabb debütáns a Realban, megdöntve Martin Vazquez addigi rekordját. Ebben a szezonban már ki is szorította Butriét, aki nem is sokat tiltakozott, mondván, a fiataloké a jövő. Zamorano párjaként 8 gólt lőtt, s a következő évben a BL-ben a Fradinak is beköszönt, 2 meccsen 4 gólt lőve. Az utánpótlás-csapattal a katari világbajnokságon negyedik lett, egy év múlva az ifjúsági Európa-bajnokságon ezüstérmes lett, majd ott volt az amerikai olimpián is. Az 1996-os EB-re nem vitte ki Clemente, aki később maga is bevallotta, ez nagy hiba volt. 1996 októberében a válogatottban is bemutatkozhatott a csehek ellen ősszel. Ma már ő a válogatott legeredményesebb játékosa, s 1997-ben ő lett a bajnokság legjobbja is! A Szuperkupa-meccseken 180 perc alatt 5 gólt lőtt a Barca kapuját védő Ruud Hespnek. A következő évben elért a Reallal a csúcsra, s megnyerte a BL-t, két góllal segítve csapatát az aranyhoz. A Világkupa-döntőn ő lőtte az egyetlen gólt a brazil Vascó da Gamának, s ő hozhatta haza a meccs legjobbjának járó Toyotát is. 1999-ben egyénileg is a csúcsra jutott: bár a csapat cím nélkül maradt, ő gólkirály lett Rivaldo előtt. 1998-ben ott volt a VB-n is, bár egy parádés kapásgólt lőtt az első meccsen Hierro passzából, ezután gyengébben játszott, s a spanyolok ki is estek. A következő szezon szörnyen kezdődött számára: a válogatottal kikaptak Cipruson, a Chelsea elverte őket az Európai Szuperkupa-döntőn, a klubban egymásnak esett Morientes, Suker, Seedorf és Panucci az edzővel, Hiddinkkel. Ekkor lehetett hallani eddigi egyetlen balhéjáról: kiderül, hogy túl sokat jár diszkóba. De aztán belelendültek: a Real Világkupát nyert, ő pedig az EB-selejtezők gólkirálya lett 10 találattal. Közben meg is nősült, a híres modell, Mamen Sanz lett a szerencsés kiválasztott. Két fiuk született: az elsőt Jorge Valdano tiszteletére Jorgénak, a másodikat Hugó Sanchezére Hugónak nevezték el. 2000-ben is remekelt: Raúl góljaival verték meg a MU-t, majd a döntőben is lőtte a Valencia ellen a lélektanilag legfontosabb gólt, az elsőt. Ekkor megint az év játékosa lett Spanyolországban, s az EB-n nagyot akart alkotni, de éppen miatta, a franciák elleni kihagyott 11-esével estek ki a spanyolok. Kapott is a hispán sajtótól rendesen: elkényeztetett mercedeses gyerektől kezdve sok minden volt, csak rendes ember nem. Nagyon sokat jelentett neki, hogy az EB-legjobbjának választott Zidane megvédte őt... 2001-ben javított: bár sokan féltették Figo érkeztétől, Raul jól viselte, hogy már nem ő az első számú és leggazdagabb sztár. Mindenesetre azért nem jöttek rosszul neki Figo passzai, mert az év végén ő lett a bajnokság és a BL gólkirálya is. Következő nyáron még hátrább szorult a helyi ranglistán, hiszen érkezett Zidane, de Raul megint csak nem sértődött meg, a nagy Figo-Raul-Zidane egymásra találásnak harmadik BL-trófeája lett a vége, s a döntőben megint betalált némi szerencsével. A 2002-es VB-re megint nagy reményekkel érkezett, de újra csalódás lett a vége: a csoportmeccseken és az írek ellen végig kezdő volt, s a spanyol lapok osztályzata alapján ő lett a csapat legjobbja, de a koreaiak ellen sérülés miatt csak a nézőtéren kapott helyet. 2002 őszén összeveszett Perez elnökkel Morientes elüldözése miatt - ekkor a Barca bejelentkezett érte, majd a Liverpoollal hozták hírbe egy esetleges Owen-Raul csere kapcsán. 2003-ban nem volt csúcsformában, bár 16 gólja bajnoki címet ért, a BL-ben sokkal halványabb teljesítményt nyújtott a legfontosabb meccseken (bár a kicsiknek 12-szer köszönt be!), tavasszal nagyon hiányoztak góljai a Juve ellen. Következő szezonját még rosszabbul kezdte: bár egy-két meccsen nagyon elsült a lába, de olyan nagy és sok helyzetet kihagyott, hogy ha nem ő lenne Raul, már rég lekiabálták volna a pályáról... A kivásárlási záradéka szerint 190 millió eurót érő csatár a 2004-es évet végigszenvedte, talán a sok gyenge teljesítmény közül az övé volt a legfájóbb, tavasszal alig lőtt gólt, s közben 4-5 méterről 1000 %-os helyzeteket hagyott ki, még a legtapasztaltabb realos drukkerek sem hittek a szemüknek. A válogatottnak azért tagja maradt, sőt, házi gólkirály lett, a 2004-es EB-n is kezdő maradt - 3 meccsen egy gólpasszt adott... Mindent elmond formájáról, hogy Sáez is elismerte, hogy bukását részben az okozta, hogy nem merte a nagy kedvencet a kispadra tenni! Camacho alatt tiszta lappal és elszántan kezdte a 2004-es bajnokságot, s ha csúcsformáját nem is érte el, de végre úgy játszott, ahogyan ezt Madrid hercegének tennie kell, főleg a BL-ben volt igen eredményes, ám hol van már a mai Raúl a húsz évestől! Nem is csoda, ha egyre több pletykát hallani arról, hogy angol nagycsapatok hívják, s a cáfolatok sem olyan hevesek már, mint 2000 környékén... Forrás:www.buj.hu