Michel Salgado napjaink egyik "legjobbhátvédje", aki Roberto Carlosként posztja forradalmára: nem hátvéd, hanem igazi " összevissza", hiszen az egyik pillanatban még a középhátvéd posztján ment a gólvonalon, a másikban jobbszélsőként az alapvonalról ad gólpasszt... Ezért is volt nagy rémület 2004-ben, amikor Angliából csábították a lejárófélben lévő szerződésű játékost - Perez a hírek szerint Raúl-szintű sztárgázsit fizetett neki, azaz jóval évi négy millió euró fölött! A gyűrött arcú hátvédzseni Galíciában nőtt fel, s Vigóban, a Celta Turista együttesében játszott először komolyabb szinten, 15 évesen bekerült a galíciai válogatottba is - kedvenc csapata némileg meglepő módon ekkoriban a Barca, kedvenc játékosa a Szőke Angyal, azaz a német Bernd Schuster volt. Lelkes játékára a helyi nagyágyú, a Celta Vigo is felfigyelt, ám sokáig csak a kékek tartalék- és harmadosztályú fiókcsapatában játszott. Salgado első osztályú karrierje az 1994/95-ös szezonban kezdődött, s éppen a Real ellen debütált, de alig a mérkőzések felén játszott a bajnokságban. Egy év múlva már majd 20 alkalommal vetették be, de csak két meccset kezdett a pályán, így a következő évet kölcsönben a Salamancánál töltötte a második osztályban (Az El Helmántico stadionban olyan játékostársai voltak, mint a horvát Pavlicsics, a Riverből érkezett argentin válogatott Cardetti és Silvani, a brazil Giovanella (később Celta), a Real-nevelés Medina, a két remek csatár, Barbará és Vellisca (ketten rúgtak 3 gólt...) - s a csapat oszlopa a kopasz román kapus, Stelea és honfitársa, Catalin Munteanu; edzője pedig az argentin Russo, az 1986-os világbajnok volt). Míchelre jó hatással lehetett az állandó játéklehetőség: amikor következő nyáron visszatért száműzetéséből, hamar beépült a Celtába, sőt, ő volt a szezon spanyol felfedezettje! Negatív értelemben is fényt kapott: ewgy durva becsúszásával eltörte 1998 júliusában az akkor csúcsformában lévő brazil Juninho lábát, aki azóta sem lett a régi... A sors fura fintora, hogy pár nappal később ő szenvedett hasonló sérülést, ami miatt hónapokat kihagyott. Nem akármilyen kis csapat futott össze Galíciában a '90-es évek végére, hiszen elég csak a spanyol válogatott Itót, a két oroszt, Karpint, Mosztovojt, a világbajnok Mazinhót, a portugál gólkirályt, Jorge Cadetét, a francia Dutruelt (akkor az év kapusa!), az izraeli Haim Revivót említeni Javier Irureta legényei közül. A hátvédsorban Míchel a norvég Eggen, a jugó Djorovics és a hazai Bergés oldalán lépett fel hétvégenként. Már 1995-ben képviselhette országát az utánpótlás-világbajnokságon, ahol a legjobb négy közé jutottak; majd bekerült a spanyol U-20-as válogatottba is, mellyel Európa-bajnok lett 1998-ban. Kész csoda, hogy klubszinten eme remek gárda a legjobb négy közé sem került a bajnokságban egészen 2003-ig, pedig néha még tavasszal is vezették a bajnokságot - igaz, mire elérték az áhított BL-szereplést, szét- illetve kiesett a SzuperVigo... 1999-ben, bár az Arsenal, a Juve és a Roma is hívta, mégis a Reálé lett hősünk, bár az akkori madridi elnök, Lorenzo Sanz azt nyilatkozta még a tárgyalások előtt, hogy sohasem fog 15 millió dollárt kiadni egy hátvédért... Na ja, de mihelyst bejelentkezett érte a Barca, egyből a zsebébe nyúlt - s talált is ott némi pénzmagot velem szöges ellentétben... Salgado októberben már a válogatottban is bemutatkozhatott a finoman szólva is sikertelen ciprusi meccsen, s a Realban végig alapember volt. Mivel Capello két bizalmi embere, az olasz Panucci és a portugál Secretárió is távozott érkezése előtt, tulajdonképpen Minambres feltűnéséig komoly vetélytársa sem akadt, hiszen a Toschak-bébi Geremi akkoriban került fel a védelemből a középpályára. Első szezonja végén Bajnokok Ligáját, a következőben bajnokságot, 2002-ben újra BL-t, 2003-ban bajnoki címet nyert. Bekerült az EURO 2000 spanyol csapatába is, ahol nem okozott csalódást, de a 2002-es VB-t kihagyni kényszerült - éppen az akkori szövetségi kapitány, José Antonió Camacho, madridi elődje és későbbi realos edzője egykori posztján - hogy Curro Torres vagy ő a jobb játékos, azt bizony eldöntötte a könyörtelen idő! 2002-ben elképesztő formában robotolta végig az évet, akkoriban vált igazán posztja nagyjai közé, akivel napjainkban csupán Cafú említhető egy lapon, s csak sérülés és eltiltás miatt mulasztott a bajnokságban - a BL-ben pedig az összes mérkőzésen ott volt, természetesen kezdőként. 2003 tavaszán talán élete legrosszabb formájában játszott, mint később kiderült, nem is véletlenül, hiszen pár héten belül elhunyt mindkét szülője... Lánya születése vigasztalhatta némiképp: "Az élet születés és halál egysége. Nincs mit tennünk ezzel. Boldog lennék, ha láthatnám még a szüleimet az unokájukkal, de legalább az vigasztal, hogy ha csak nagyon rövid ideig is, de ismerhették." Roppant érdekes, hogy a korábbi elnök, Sanz (aki remek előérzettel nem akarta leigazolni Míchelt!) lányát vette el feleségül, ezért 2001-ben Perez, a frissiben megválasztott jelenlegi elnök komolyan elgondolkodott az eladásán... 2003 őszén bombaformába lendült, a rossznyelvek szerint azért, hogy nyáron lejáró szerződésében nagyobb összeget kérhessen, ráadásul a Chelsea (s más angol és olasz klubok is) kitartóan üldözte őt. Végül is ősszel meghosszabbította kontraktusát, a hírek szerint 5 millió euró körüli éves fizetésért. Ezután "várható" módon vissza is esett a teljesítménye, s ő is szenvedő realos sztárok nem éppen dicső listáját gyarapította, igaz, az akarattal nem volt nála sem probléma. Természetesen helye volt az EB-re készülő spanyol válogatott keretben, ahol Puyol éppen miatta szorult hol középre, hol a bal oldalra. Már be is nevezték, amikor egy edzésen váratlanul megsérült pár nappal a torna előtt, így aztán SOS a deporos Capdevilát kellett behívni helyette, mert Salgado felépülésére legalább két hetet kellett várni. Egyébként a Míchel csak a beceneve, hiszen Miguelként lett anyakönyvezve édesapja után. Bár nem a technika ördöge, ha minden realos játékos úgy hajtana, mint ő, a galaktikusok méltóak lennének nevükhöz: egy edzésen még a madridi kisistennek, Raúlnak is nekiment és lökdösni kezdte, mondván, az csak álldogál a pályán... Forrás:www.buj.hu